Magyar Tibor

"Az élet, egy röhejhullámvasút..."

Az Úr megtestesülésének 1980. évében, Szent Mihály havának 16. napján, egy Lajosmizse nevezetű községben láttam meg gyönyörűséges napunk fényét. Ide jártam félig-meddig oskolába, majd később Kecskemét "hírős" városába kerültem, nagy szenvedések közepette.

Édesapám, Elemér, valamint édesanyám, Klára - akitől írói ambícióimat örököltem - jelenleg nyugdíjas éveiket élvezik. Egy testvérhúgom van, - Nikoletta - aki idén diplomázott közgazdászként a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi és számviteli karán.

Ahogy említettem Lajosmizsén születtem, és itt töltöttem el életem első tíz évét. Szüleim már ekkor az asztal körül kergettek, és megtiltották, hogy az íráson kívül bármi másnak szenteljem az életem. Miután általános tanulmányaimat, úgy-ahogy letudtam, immáron új "hazám" Kecskemét egyik középiskolájában tevékenykedtem környezetvédőként. Itt futottam össze, későbbi írótársammal, Zolival is. 2001-ben felvételt nyertem a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára ahol történelmet hallgattam jó sokáig, ki tudja milyen indíttatásból. Jelenleg Budapesten kalandozom és élvezem az ÉLET minden nyűgét, s nyilait...

vagy legalábbis próbálom élvezni :)

Miért is választottam az írást, ahelyett, hogy meszet ettem volna, vagy talán Kukutyinban zabot hegyeznék? Talán, mert anno többször is a fejemre estem - ez egy hosszú történet, s értsd meg itt, és most, nem térhetek ki minden részletre. Az írás kölyökkorom óta érdekelt. A sok olvasás megtette a hatását, s valahogy a fejembe ült a gondolat, hogy az író által "elrontott" történeteket én sokkal jobban alakítanám. Így hát tizenhat éves korom környékén, elkezdtem komolyabban is írogatni. Első megjelent művem, középiskolám évkönyvében virít, melynek a Sanyarú Sors (sokatmondó) címet adtam.

A Sors Gyermekei megjelenésétől (2002) datálom író pályafutásom. Ami voltaképp annyit tesz, azóta igyekszem odapofátlankodni minden jelentősebb írói rendezvényre, VIP jegyeket követelni, ingyen kajálni-piálni, és közben nagyon jól érezni magam. Alkotni két néven szoktam, a komolyabb hangvételű írásaimat, cikkeimet, anyakönyvezett nevem alatt jelentetem meg, míg a tufákat a Ralph Baxter írói álnév alatt publikálom - nagyon mulatságos ahogy ezt kiválasztottam, ha összefutunk kérdezz rá két sör közt. Mindezidáig hat regényt hagytam magam mögött, - ebből kettőt Zolival együtt írtam - valamint harminc-negyven kisregényt, és novellát.

Tudofántos műveimben két hős rendszerint visszatér. Egyikük Part Scalard; egy valódi igazságosztó, akinek pályafutását 20-30 éves kor között írtam meg. A másik Lonbrang, aki egy sötétlelkületű, fiatalabb világjáró, aki egyik bajból a másikba csöppen, s az egész élete egy nagy rohanás. Szürreális és groteszk írásaimban az emberi hülyeség határának kérdéskörét feszegetem. Igyekszem aktuális témákat bemutatni, láttatni azok abnormitását, ráébreszteni olvasóimat, hogy ezt az egész létezésnek nevezett valamit próbálják kicsit helyén kezelni.

Kedvencek: Labirintus, A Gyűrűk Ura, Ford Fairlane, Austin Powers, Gyaloggalopp, Mike Oldfield, Jean-Michale Jarre, Enya, Sting, Era, Fatboys, Vanessa Mae, Alanis Morisett, Moby, Pink Floyd, Broken Sword, Monkey Island, Longest Journey, Fallout, Alone in the Dark, Giants, Sacrifice, Outcast, Prince of Persia, Beyond Good & Evil, Advent Rising, Max Payne, WarCraft, Candide, Odüsszeia, Az Ember Tragédiája, Örkény, Karinthy, Dürrenmatt, A Dűne, Harc az Éj Kövéért, Terry Pratchett, H. P. Lovecraft, Raymond Chandler, Isaac Asimov... és sok más, de ennyi is bőven elég ahhoz, hogy bárki képet kapjon arról, mennyire elvetemült vagyok.

Egyetlen elérhetőségem a következő - általában nehezen megjegyezhető - elektronikus levélcím: part@freemail.hu

Díjak, Versenyek: - SZTE-hetségkutató 2005, különdíj (Haszontalan Holmik)

                        - Csepp a tengerben (2005), I. helyezés (Doki)