| Élete:
1888-ban született
Providenceban. Apja háromévvel később megőrül, Lovecraft a
nagyszüleihez kerül. Hatalmas könyvtáruk van, itt szereti
meg az olvasást.
Irodalmi
tevékenysége: egyetlen
szóval jellemezve "felbecsülhetetlen". Olyan új
alapokra helyezte a krimi műfaját, ami nélkül ma már elképzelhetetlen
lenne egy-egy film dramaturgiája. Hozzá kapcsolódik a Hard-boiled,
a Noir fogalma. Ő alkotta meg A detektív figura prototipusát.
Chandler nélkül egészen más lett volna a Szárnyas Fejvadász,
a Kínai Negyed, John Whoo filmjei, vagy akár a Magnum
sorozat.
Összesen
7 regényt írt, de életműve mégis teljes. Az önmagukban is
élvezhető, egymáshoz csak lazán kapcsolódó történetek állandó
főhőse Philip Marlowe, a keménykötésű, melankolikus, cinikus,
de ugyankkor lírai ex-zsaru, aki magánnyomozó irodát nyitott
Hollywoodban. Sajátos becsületkódexe van, elítéli a korrupt
zsarukat, a szeszélyes gazdagokat, és mindazt a mocskot ami
Hollywood varázsa alatt rejlik. Ugyanakkor nem riad vissza
semmilyen eszköztől, hogy az igazság nyomára bukkanjon, még
akkor is ha ez nem teljesen kifizetődő a számára.
Chandler
stílusa egyszerűen lenyűgöző, magával ragad az első sortól
kezdve, és nem ereszt el az utolsó betűig. Történetei egyes
szám, első személyű leírások, narrálások tömkelege, melyben
olyan hasonlatok és leírások kapnak helyet, mely egy átlag
olvasónak (írónak) a legutolsó esetben jutna eszébe az adott
téma kapcsán.
Regényei
időrendi sorrendben: A hosszú álom (1939); Kedvesem, isten
veled! (1940); A magas ablak (1942); Asszony a tóban (1943);
A kicsi nővér (1949); Elkéstél, Terry! (1954); Visszajátszás
(1958) - valamint belefogott egy nyolcadik regénybe is, de
a 4. fejezet után sajnos meghalt, és csak 30 évvel később
fejezte be Robert B. Parker - vagyis ez már nem az igazi.
Chandler
ezen kívül számos novellát írt, más nyomozókkal (később kiadván
ezen történeteket Marlowe nevével), hasonlóan szenvtelen stílusban.
Valamennyi regényéből készült film változat, - a leghíresebb
talán A Hosszú Álom (Humphrey Bogart & Lauren Bacall)
1946.
Személyes
találkozásom Chandlerrel: Chandler nem az a fajta
író, akivel az irodalom órán kötelezőként találkozhatsz. Manapság
lefogadom 10 emberből egy fél tudná ki is az illető. Magyarországon
egyáltalán nem populáris, ha a krimit kérded, még mindig Agatha
Cristie vagy Arthur Conan Doyle juta legtöbb ember eszébe,
igaz ők sokkal viktoriánusabban írják műveiket.
Legutoljára
a Szukits adott ki válogatást Chandler-től, én is ennek kapcsán
figyeltem fel erre az íróra, még 2002-2003 környékén. Első
körben a Visszajátszás-t olvastam tőle, és bár ez az utolsó
befejezett regénye, ugyanolyan lendületes, mint a Hosszú Álom,amit
meg jelenleg olvasok. Chandlert annyira élvezetesen ír, hogy
nagyon vigyázni kell vele. Észre sem veszed, s máris végeztél
regényeivel, és hoppá nincs több. Nagyon kevesen írnak úgy,
mint ő, mindeképpen ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti
a detektív sztorikat. Meglehetősen sokat lehet tanulni regényeiből
- mind írástechnikailag, mind környezetismeretileg (Los Angeles
és környéke).
Nem
is tagadom, nagyon sok van belőle Part Scalardban (fejvadászom
is öntörvényű, azonban íz igazságot váltog keresi, és a fejvadászokat
afféle középkori/fantasybe illő magánnyomozóknak képzeltem
mindig is).
|
