| Élete:
1888-ban született
Chicagoban. Szülei elváltak, 1895-ben Nagy-Britanniába költözik.
1900-tól a londoni Dulwich College-ba jár. 1907-ben brit állampolgár
lesz. Első állása a haditengerészetnél volt, de itt csak rövid
ideig dolgozott (1 év). Utána alkalmi újságírásból élt meg;
első verse is ekkor jelenik meg.
1912-ben
visszatér az USA-ba, és könyvelőnek tanul. 1917-ben felveszik
a kanadai hadseregbe, az I. Világháborúban, Franciaországban
harcol. A háború után Los Angeles-be költözik, majd 1924-ben
feleségül veszi Cissy Pascal-t. 1932-re a kaliforniai Dabney
olajvállalat alelnöke lesz, de alkoholizmusa miatt elveszti
állását. Ezután ponyvaregények írásából tartja el magát.
1933-ban
jelenik meg első története a Fekete Maszk címmel. Első
regénye (A hosszú álom) 1939-ben lát napvilágot. Már első
regénye kasszasiker, Hollywood megnyílik előtte. Olyanokkal
dolgozott együtt, mint Billy Wilder; Alferd Hitchcock.
1946-ban
lemond a brit állampolgárságról, mert összetűzésbe kerül az
adóhatósággal bevételei miatt. 1954-ben meghal felesége, Chandler
összeomlik, az alkoholizmusba menekül. 1955-ben öngyilkosságot
kísérel meg. 1959-ben tüdőgyulladásban hal meg, Amerikában.
Irodalmi
tevékenysége:
egyetlen
szóval jellemezve "felbecsülhetetlen". Olyan új
alapokra helyezte a krimi műfaját, ami nélkül ma már elképzelhetetlen
lenne egy-egy film dramaturgiája. Hozzá kapcsolódik a Hard-boiled,
a Noir fogalma. Ő alkotta meg A detektív figura prototípusát.
Chandler nélkül egészen más lett volna a Szárnyas Fejvadász,
a Kínai Negyed, John Whoo filmjei, vagy akár a Magnum
sorozat.
Összesen
7 regényt írt, de életműve mégis teljes. Az önmagukban is
élvezhető, egymáshoz csak lazán kapcsolódó történetek állandó
főhőse Philip Marlowe, a keménykötésű, melankolikus, cinikus,
de ugyanakkor lírai ex-zsaru, aki magánnyomozó irodát nyitott
Hollywoodban. Sajátos becsületkódexe van, elítéli a korrupt
zsarukat, a szeszélyes gazdagokat és mindazt a mocskot, ami
Hollywood varázsa alatt rejlik. Ugyanakkor nem riad vissza
semmilyen eszköztől, hogy az igazság nyomára bukkanjon, még
akkor is, ha ez nem kifizetődő a számára.
Chandler
stílusa egyszerűen lenyűgöző, magával ragad az első sortól
kezdve, és nem ereszt el az utolsó betűig. Történetei egyes
szám, első személyű leírások, narrációk tömkelege, melyben
olyan hasonlatok és leírások kapnak helyet, mely egy átlag
olvasónak (írónak) a legutolsó esetben jutna eszébe az adott
téma kapcsán.
Regényei
időrendi sorrendben: A hosszú álom (1939); Kedvesem, isten
veled! (1940); A magas ablak (1942); Asszony a tóban (1943);
A kicsi nővér (1949); Elkéstél, Terry! (1954); Visszajátszás
(1958) - valamint belefogott egy nyolcadik regénybe is, de
a 4. fejezet után sajnos meghalt, és csak 30 évvel később
fejezte be Robert B. Parker - vagyis ez már nem az igazi.
Chandler
ezen kívül számos novellát írt, más nyomozókkal (később kiadta
ezeket Marlowe nevével), hasonlóan szenvtelen stílusban. Valamennyi
regényéből készült film változat, - a leghíresebb talán A
Hosszú Álom (Humphrey Bogart & Lauren Bacall) 1946.
Személyes
találkozásom Chandlerrel: Chandler nem az a fajta
író akivel az irodalom órán kötelezőként találkozhatsz. Manapság
lefogadom 10 emberből egy fél tudná ki is az illető. Magyarországon
egyáltalán nem populáris, ha a krimit kérded, még mindig Agatha
Cristie vagy Arthur Conan Doyle jut a legtöbb ember eszébe,
igaz ők sokkal viktoriánusabban írják műveiket.
Legutoljára
a Szukits adott ki válogatást Chandler-től, én is ennek kapcsán
figyeltem fel rá még 2002-2003 környékén. Első körben a Visszajátszás-t
olvastam tőle, és bár ez az utolsó befejezett regénye, ugyanolyan
lendületes, mint a Hosszú Álom, amit meg jelenleg olvasok.
Chandler annyira élvezetesen ír, hogy nagyon vigyázni kell
vele. Észre sem veszed, s máris végeztél regényeivel, és hoppá
nincs több. Nagyon kevesen írnak úgy, mint ő, mindenképpen
ajánlom mindenki figyelmébe, aki szereti a detektív sztorikat.
Meglehetősen sokat lehet tanulni regényeiből - mind írástechnikailag,
mind környezetismeretileg (Los Angeles és környéke).
Nem
is tagadom, nagyon sok van belőle Part Scalardban (fejvadászom
is öntörvényű, az igazságot váltig keresi, és a fejvadászokat
afféle középkori/fantasybe illő magánnyomozóknak képzeltem
mindig is).
|
