Ismeritek a Kék lagúna szörnyét? Ha nem hát megmutathatom. Bár Ő ha jól tudom csupán a folytatásban lubickolt. No de kit érdekel ez, hiszen nem vele kell foglalkozzunk, hanem szomszédjával, a Fekete Lagúna szörnyével. Halloween-i különkiadásunk utolsó darabjaként úgy véltem a Universal klasszikus horror érájának utolsó nagy durranását mutatom be, amely mind a mai napig pazar szórakozást nyújt, pedig ennél idiótább címet bizony elég nehezen lehetett volna eszkábálni hozzá.





Read more...

A Universal mindig is híres volt szűkmarkúságáról, alacsony költségvetésű filmjeiről, éppen ezért az idők szavára hallgatván mégis utoljára szerződtek le a Technicolorral. Ekkora már majdnem minden stúdió kijött legalább egy színes filmmel, ők mégis vártak egészen 1942-ig, majd az akkor legyártott Ezeregyéjszaka Meséi után másodikként gyorsan előkapták az 1925-ös nagy sikerű némafilmet Az operaház fantomját, és remakelték, pazar látványvilággal, a korszak leghíresebb színészeit leszerződtetvén, ráadásul másfél órában egyensúlyozva a musical és a horror között. S, hogy mennyire sikerült nekik? Lássuk.





Read more...

"Még akinek szíve tiszta, s esténként imáját mondja az is farkas lehet holdvilágnál, ha sisakvirág rügyét bontja."





Read more...

Négy évvel a Frakenstein sikere után a Universal végre folytathatta a történetet. Három évnyi keserves scriptelés, művészi összeférhetetlenség és pénzhiány után végre minden együtt állt hozzá, hogy visszatérjen a szeretethiányos szörny és teremtője. A dokit eleve ezért hagyták életben a kibővített jelenettel, a szörnyet meg igazán nem volt nehéz ezek után valami mondvacsinált okkal visszarángatni. Elvégre egy élőholt(?) nem tud meghalni, ugye... Mindezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy a hollywoodi folytatások nem jelenkorunk szövődménye.





Read more...

1933-ra az USA úgy ahogy kiheverte a Nagy Gazdasági Világválságot, vagy ahogy ők hívják a Nagy Depressziót. Carl Laemmle jr. elég szépen megtollasodott ezekben a szűkös esztendőkben. Így megengedhette magának, hogy a következő "szörnyfilm" egy olyan adaptációból szülessen amelynek írója még ekkor is élt, ez pedig nem volt más... de ugye a cím alapján már látatlanban is kitaláltátok mind.





Read more...

Szinte hihetetlen egy év alatt mennyi változás történhet a filmiparban. Boris Karloff immár abszolút főszereplő, megjelennek a zenei betétek a filmben, és a Universal újabb szörnyet indít olyan útra, amely sok reinkarnációt, újragondolást teremt. Akkoriban bizonyára félelmetes lehetett - és be vallom, egy jelenete még ma is az -, de ez a horror inkább egy szerelmes kalandfilm, amelynek sajnos pont a kaland elemei vesznek el a sok duma közben.





Read more...

Hogy vagytok? Úgy érzem nem lenne szép dolog egy kis baráti figyelmeztetés nélkül elolvasni a következő ismertetőt. A Frankensteinről szóló elmélkedésemet szeretném elétek tárni, a tudomány emberéről, aki a saját képére akart embert teremteni, anélkül, hogy számolt volna Istennel. Ez minden idők egyik legfurcsább története. A teremtés két nagy misztériumáról szól... az életről, és a halálról. Szerintem nagyon tanulságos lesz. Talán megrázó. Sőt... még rémisztő is. Tehát ha bármelyiktek úgy érzi, hogy nem akarjátok ilyen feszültségnek kitenni az idegeiteket, még választhattok... Nos, én figyelmeztettelek benneteket.





Read more...

Nem sokára itt a Halloween, és vagyok annyira kozmopolita, hogy kedveljem ezt a második farsangot. S arra gondoltam, egy Halloween-i különkiadást mi mással lehetne jobban feldobni, minthogy minden egyes nap közlünk egy cikket egy-egy horror klasszikusról. A sort pedig e filmek nyitódarabjával, a Drakulával, illik kezdeni, mely különösen fontos nekünk magyaroknak. Több szempontból is.





Read more...

"Fox, ha még egyszer röhögni mer, és azt mondja, hogy ez a szemét egy zseni, én lecsukatom bűnrészességért!"

A montreali bankrablás Belmondo utolsó igazán jó filmje, aki szeretné az öreg mókamestert jó emlékekkel megőrizni tudatában, az 1985 után már ne nagyon kutakodjék tovább. Mint minden ismertetőmnél, most is előre szólok, hogy spoilerezni fogok, úgyhogy ha még nem láttad volna ezt a remek filmet, előtte szerezd be, nézd meg, aztán lehet róla mindenféle okosságot olvasni.





Read more...

1971-ben következett az újabb lépcső. Eredetileg ezt a szerepet is McQueen-nek ajánlották fel, azonban ő nemet mondott , így került a képbe az akkoriban még igencsak ismeretlen Gene Hackman és Roy Scheider.





Read more...

Negyven év távlatából, kétségtelenül lagymatag, hömpölygő, sőt mi több unalmasnak hat ez a maga nemében forradalmi remekmű, ugyanakkor mindig nézni kell az elvárásokat is, melyeket miden egyes film bizony magasabbra tesz. Azonban ha figyelembe vesszük, hogy minden olyan film, melyben autósüldözést mutatnak, két filmhez nyúlik vissza (Bullitt; Francia Kapcsolat) úgy sok minden a helyére kerül.





Read more...

Ha valaki nem tudná rólam, szenvedélyes Chandler rajongó vagyok. Annyira, hogy a közel 3 éve meghirdetett Panteonban, (itt bal oldalt) eleddig kizárólag őt sikerült kidolgoznom, mint rám ható írót. Ebben a filmben bukkan fel először detektívregényeinek állandó főhőse Philip Marlowe, Dick Powell zseniális megformálásában. Szinte érthetetlen, hogy a két évvel későbbi folytatásban már nem ő, hanem Bogart alakította, és aztán személyes vonzerejével simán el is nyomta az 1944-ben készült remeket. Olyannyira, hogy mára alig akad ember, aki egyáltalán ismerné, vagy akár csak hallott volna erről a filmről.





Read more...