Fincher 6. - Zodiákus (2007) 

A Zodiákus egészen friss élmény. Kicsit több, mint egy hónapja néztem meg egy esős májusi éjszakán. Nem is választhattam volna jobb időpontot ennél, tekintve a film témáját. Nem láttam róla se trailert, nem is olvastam róla, az hogy ez egy Fincher film, csak a főcímnél lett világos a számomra. Sőt a cím alapján azt sem tudtam egy világvégét jósoló mentalista csoportról, netalán egy állatkerti sétáról szól-e. Ráadásul én aludtam párszor egy Zodiákus nevű szállodában ami a film után már nem biztos hogy olyan jó névválasztás. Az mindenesetre biztos, hogy ez a legzavarbaejtőbb filmje Finchernek, ami után csak ülünk és bambán bámulunk magunk elé.





Van aki attól mi is volt ez a zavaros katyvasz, s van aki attól, hogy egy ilyen volumenű film utána hogy lehetne átkapcsolni a hatos csatornára! Mint minden esetben még most figyelmeztetek mindenkit a Spoiler veszélyre!

David Fincher
a Pánikszoba óta eltelt 5 évben csinált pár klipet, sokat producerkedett, és néhány apróbb filmszerepre is vetemedett. Egymás után ajánlották fel neki a különféle filmeket, de egyikben sem látott elég fantáziát. Többek között visszautasította a Pókembert, a Kapj el ha tudsz-ot, és a Mission Impossibble 3-at. Amikor pedig a stúdió elutasította a Fekete Dália feldolgozását kapta kézhez azt a forgatókönyvet amire - talán mondani sem kell - a He7edik miatt választották ki. Ez volt Robert Graysmith valós eseményeken alapuló A Zoldiákus című regénye. Egy könyörtelen, s már-már következetlen sorozatgyilkos, aki 1969-ben Kaliforniában kezdte meg tevékenységét. Fincher a közeli Marin Countryban cseperedett fel, miután Denverből ideköltöztek a szülei. A Zodiákus ebben a városkában is fenyegetést jelentett, úgyhogy bár még csak hét éves volt, az ezzel kapcsolatos emlékek élénken éltek benne.

Fincher azonban teljesen máshogy készítette el második sorozatgyilkosról szóló thrillerjét mint a He7edik esetében. A Zodiákus ugyanis nem akar semmit, nem figyelmeztet, nem moralizál, csupán játszik a városlakókkal és egyre jobban rettegésben tartja őket. A gyilkolás iránti vágy hajtja előre semmi más.

Nyilvánvaló volt Fincher számára, hogy ugyanúgy bemutatni a történetet mint 1995-ben, nem lehet. Azóta eltelt 12 év, a He7edik kultikus film lett, ezernyi utánérzés készült, ő pedig nem akarta, hogy a Zodiákusra mint egy folytatásra gondoljanak. Így voltaképp a filmet több perspektívából is láthatjuk. Elsőként az áldozatok szemszögéből - az összes gyilkosságot nagyon brutálisan, már-már szenvtelenül mutatja be Fincher, amennyire nem láttuk a He7edikben a szörnyűségeket, annyira láthatjuk most.



Utána következnek az újságírók - elsősorban a San Francisco Chronicle - , akiknek a rejtvényeit küldte, amelynek összetétele látszólag emberfeletti intelligenciáról tanúskodott. Nekem speciel ez a vonal jobban tetszett, Robert Downey Jr. és Jake Gyllenhaal egyszerűen parádés.

És végül ott van a rendőrség is, akik képtelenek elkapni a gyilkost, aki mindig öt lépéssel előttük jár. Ezt az oldalt szintén két zsaru szemszögéből láthatjuk, Mark Ruffalo, és Anthony Edwards játékában. A két oldal között a kapocs - a nyilvánvaló összehangolt munkán és súrlódásokon kívül - a Ruffalo játszotta detektív és a Downey alakította riporter ismertsége.

A Zodiákus nagyon szuggesztíven a második gyilkossággal kezdődik, ahol már volt egy szemtanú is. Ugyanakkor az első percekig fogalmam sem volt mit fogok látni. Egy autóban két tini éppen készül, hogy megtegyék azt, amit apu és anyu is megtett egyszer régen mielőtt úgy döntöttek összeházasodnak. Hirtelen feltűnik egy baljós autó sziluettje akire a lány azt hiszi, apja, netalán korábbi barátja kémkedik utána. Az autó továbbmegy lassan, majd pár perccel később visszatér és természetesen felkapcsolja a reflektorokat. És, hogy miért nem szabad távol eső helyekre vinni barátnőnket egy reményteljes dugás miatt, mi sem bizonyítja jobban minthogy először a rendőrnek látszó ember rutinszerűen bevilágít, majd visszaslattyog az autójához, és immár egy pisztollyal visszatérve szitává lövi a szerelmespárt. Felír valamit a kocsi oldalára, majd elhajt. Mindeközben szól az autórádió a semmi közepén. Jön a főcím.

Egy csendes kisváros életét természetesen alaposan felkavarja a filmekbe illő kivégzés, és az eset után mindenki feszülten figyeli mi lesz a következő lépés. Kiderül a srác szerencsére életben maradt, ám miután felépül a sokkból azonnal elhagyja a várost, és nyom nélkül eltűnik.



Az újságok pedig hamarosan megkapják az első fenyegető levelet, hogy amennyiben nem közlik le a címoldalon a beküldött rejtvényét - amely állatövi jegyeket, és különböző ősi kultúrák jelöléseinek bonyolult vegyülete - még az éjjel újabb gyilkosság következik.

Nagyon érdekes megfigyelni hogyan operál itt Fincher. Egy nem életszagú moziban, azonnal összefognának a vezetőszerkesztők, értesítenék a rendőrséget, sőt maga a polgármester vezetné az akciót. Itt nem. Egyrészt hitetlenkednek majd tanakodnak órákon keresztül. Vezetőségi ülést szerveznek ahová Downeyt - aki az egyik sztárújságírót játssza - beengedik, de Gyllenhaalt kiküldik mivel ő csak egy karikaturista és ne üsse bele az orrát a nagyok dolgába - még úgyse, hogy neki van az egyetlen értelmes gondolata a történtekkel kapcsolatban mert első a lapleadás, ahová hülye rajzokat kell fabrikálnia. Ráadásul a három vezető lap közül van amelyik nem a címoldalon, van amelyik nem is a kért napon hozza le a rejtvényt, pedig csak a három darabka összerakásából lehet a megoldásra következtetni.

A rejtvényt végül egy házaspár megfejti, ugyanarra az eredményre jutván, amire Gyllenhaal is - csak őrá senki nem kíváncsi, még Downey is elküldi a francba szakmai féltékenységből. Később amikor rádöbben hogy kollegája is megoldotta a rejtvényt nagy kegyesen odamegy hozzá - 9 hónappal azután hogy az újsághoz került - és bemutatkozik neki. De összességében csak arra kíváncsi mire következtet mindebből, mert nem akar egy ilyen lepukkant fickóval mutatkozni, a végén még azt hinnék, hogy barátok.

Ruffalo és Edwards kapcsolata sokkal szakmaibb. Érezni lehet rajta, hogy minden buddy comedy klisétől mentes. Talán annyira nem is bíznak egymásban, s Fincher nagyon ügyesen mutatja be, hogy egy munkahelyen nem lehet bízni senkiben, mert egy pillant alatt képesek elárulni bizalmas dolgokat, csakhogy előbbre léphessenek a ranglétrán. A rendőrség berkein belül, semmit nem tehetnek parancs nélkül, nem úgy, ahogy az a '90-es évek zsarufilmjeiből megtudhattuk. Nincsenek hősök, nincsenek törvénytelen zsaruk, aki törvénytelen eszközökhöz folyamodik, az nem marad zsaru. Fincher filmjében a társakban sem lehet egyértelműen megbízni, ki tudja nem azért tették-e őket össze, hogy egymás háta mögött küldjék a jelentéseket.



Sajnos ez a kíméletlen karakterábrázolás kicsit rá is nyomja bélyegét a Zodiákusra. Nincs egyértelmű főhős vagy bárki akivel azonosulni lehetne, bár viszonylag alaposan megismerjük a négy ember életét, de olyan sűrű váltásokat kapunk - s közben még a történet is döcög a maga vontatott sebességével - hogy egyszerűen nincs idő igazán megkedvelni senkit. Sőt ez később olyan rapszodikussá válik, hogy Fincher képes félórákra pihentetni egyik szálat a másik rovására, és viszont. Voltaképp soha nem lehetünk benne biztosak, a hírlaphoz térünk vissza, vagy a rendőrségre, netalán máshová.

Downey, Paul Avery riportert alakítja, aki egy nagyképű hólyag, de látszólag van mire nagyképűnek lennie, s hamarosan meg is kapja a Zodiákus ügyet, elsősorban rendőrségi kapcsolatai miatt. Masszívan piál, drogozik de összességében jó arc.

Gyllenhaal - akit a végén a legtöbbet foglalkoztatja a Zodiákus ügye - játssza a könyvet is jegyző Graysmithet - meglepő módon - egy visszahúzódó, kissé bátortalan, de nagyon szerethető fickót, akinek a legtöbb gondja a társadalmi kapcsolatok kialakításával adódik.

Edwards, William Armstrong hadnagy szerepében egy család centrikus rendőrt alakít, akinek azonban pont a munkája miatt nem lesz ideje a családjára, de még arra sem, hogy elmenjen egy sushizóba egy este. Edwards egyébként meglepően jó ebben a zsaruszerepben, ami lehet csupán számomra meglepő, mert színészi talentumáról egyszerűen nem győzött meg egyik filmjében sem, pedig végigszenvedtem párat. Ráadásul ő mindent lejegyzetelt magának is az üggyel kapcsolatban s ez a film készítésénél elengedhetetlennek bizonyult.



Ruffalo, egy sokkal lobbanékonyabb természetű rendőrt - David Tvoschi - játszik, s látszólag párosukból őrá tevődik a hangsúly, de ez sokkal bonyolultabb ennél. Családja ugyan neki is van, de a Zodiákus létezése megmérgezi mindennapjait, s később őt magát is. Tvoschi tettrekészsége legendás volt, az ő alakja több zsarutörténetet is ihletett, elsősorban a Bullit-ot Steve McQueennel.

Ilyen nagyszerűen felépített sakkjátszmát élvezet nézni. És ahogy az lenni szokott egy sorozatgyilkos pont attól lesz az, hogy hamarosan újra lecsap. Szintén egy párocskát szemel ki magának. A jelenet egyébként meggyőződésem szerint az elmúlt évek egyik legbrutálisabban kivitelezettje. Nem kell ide Fűrész sorozat, meg Motel meg hasonló baromságok. A brutalitás mértéke éppen abban rejlik, hogy elgondolkozz minek nagyobb az esélye. Annak, hogy egy elmebeteg azzal tölti az idejét, hogy különféle szerkezeteket buherál, amik aztán majd trükkösen kivégeznek mennyi az esélye? És annak, hogy kimész dugni egyet a barátnőddel az erdőbe, erre arra jön egy látszólag teljesen átlagos ember, aki a végén összekötözi a kezed-lábad, aztán a biztonság kedvéért vagy hússzor beléd mártja a kését! Szerintem ez a jelenet pont attól durva, hogy olyan naturálisan és semmitmondóan ábrázolják, minta csak egy hentesboltban szelnék fel a karajt a kedvedért.

Furcsa módon a férfi megint életben marad, a nő meghal. A szemtanúk alig vesznek észre ebből bármit is. A gyilkos nem viselkedik feltűnő módon, nem úgy néz ki mint egy quasimodo, arctalanul beleolvad a közösségbe, és másnap bemegy dolgozni a munkahelyére. A kevés túlélő szintén alig tud bármit is mondani. A rendőrség zsákutcába jut, szinte tehetetlen. Amikor pedig találnak valami nyomot, és azt Ruffalo bizalmasan megjegyzi Downey-nak másnap már hozzák is le a lapok a vezéroldalon.

Fincher mindeközben elképesztő módon ugrál az időben. Egyre nagyobb léptékben halad, ezzel érzékeltetve, hogy a hetek, hónapok, évek csak telnek, a gyilkosságok egyre szaporodnak, az emberek egyre paranoiásabbak lesznek, és semmivel nem jutnak közelebb a Zodiákushoz.



Idővel Downey és Gyllenhaal összehaverkodnak - az egyik legjobb rész, amikor egy unalmas megbeszélésen Downey rábeszéli a mizantróp Gylenhaalt hogy inniuk kellene egyet és ott végre elkezdik összerakni a tudásukat - és közösen kezdenek gyomozásba, főleg, hogy a rendőrség eddigre - egyrészt tanácstalansága miatt is - megszakít minden együttműködést a sajtóval. Ez az egyik eltérés a valóságtól, mivel Avery és Greysmith pusztán munkatársak voltak és nem alakult ki köztük ilyen szoros barátság.

A gyilkosságokban látszólag semmi összefüggés nincs. Nem lehet tudni, hogy az áldozatok véletlenül vagy akaratlagosan halnak, illetve maradnak életben. Először úgy tűnik csak a fiatal párok vannak veszélyben, később amikor egy átlagos taxisofőrt lő fejbe minden megváltozik. A Zodiákus hatalma abban áll, hogy teljesen más szisztéma alapján - ha van egyáltalán - gyilkol, és senki nincs tőle biztonságban. A helyzet legnagyobb abszurdsága, hogy gyalogszerrel elsétál a tetthelyről. A taxis gyilkosság később visszatérő emblémaként funkcionál. Évről évre, ugyanazon az éjszakán Ruffalo lesben áll, mert szentül hisz benne, hogy a Zodiákus visszatér a helyszínre, de persze nincs így. Logikája egyszerűen megfejthetetlen.

Később azzal fenyegetőzik, hogy egy egész busznyi iskolást lemészárol, amivel végképp eléri hogy kitör a pánik. Fincher a saját tapasztalatai miatt tette bele a jelenetet, hogy Gyllenhaal leveszi a gyerekét az iskolabuszról és kocsival viszi be az iskolába, mivel vele annak idején apja nem tette ezt. Amikor egy televíziós beszélgetést szerveznek neki egy ismert ügyvéddel, szintén kudarcot vallanak. A beszélgetés nem vezet eredményre, sőt elképzelhető nem is a Zodiákus van a vonal másik végén, hiszen rengeteg őrült szeretne tetszelegni egy hírhedt sorozatgyilkos szerepében.

Downey egyik cikkében azt írja róla, látens homoszexuális, amivel eléri, hogy ő lesz az első számú célpontja a a gyilkosnak. S talán a leggroteszkebb esemény mind közül, hogy Gyllenhaal csak azért ismerkedik össze későbbi feleségével, mert a Zodiákus létezik. Ha nem féltené barátját, aki képes volt egy névtelen telefonnak hitelt adni, talán ugyanúgy elcseszné ezt a randevút is mint az összes többit.



Fincher nem mutat be egyetlen hőst sem. Itt csupán emberek vannak, akik végzik a munkájukat. Amerikai átlagemberek.

Gyllenhaal barátnője sem egy kifejezett szépség, de szeretik egymást. Az évek pedig csak telnek. Egy idő elteltével a Zodiákus már nem is gyilkol, néha küld egy kamu levelet, de a helyzet az, hogy egy idő után a néző is ráébred mit akar itt Fincher bemutatni.

A valóságban nem kapják el mindig a gyilkosokat. A valóságban egy idő után abbahagyják a gyilkolást és büntetlenül leélik életüket. És ez őrjítő.

Ahogy a gyilkosságok háttérbe szorulnak, úgy épül fel egy következő szint. A Zodiákus mindegyik szereplő életét tönkreteszi. Downey túlságosan nagyképű lesz, egyre többet piál - már reggel tízkor kezdi - egyik nap bemegy a főnökéhez és derekasan kiosztja. A sorozatgyilkos nélkül azonban már nem az a sztárriporter aki egykoron volt, és hamarosan kirúgják. Gyllenhaal hiába próbál észérvekkel hatni rá, Downey karaktere túlságosan szabad szellemű, nem tűri hogy ugráltassák. Amikor a helyére beköltözik egy ismeretlen, Gyllenhaal próbál ismerkedni vele, hiszen most már ő a régi motoros, de sajnos szembesülnie kell vele, hogy micsoda törtető pöcsök élnek a világban.



Edwards karaktere egyik nap bejelenti visszavonulását. Az idegei rámentek az egész Zodiákus ügyre, s szeretne végre a feleségével meg a gyermekeivel törődni, és végre elmenni sushizni egyet amiről még öt éve beszélt. Ráadásul hiába találtak pár gyanúsítottak, csupán közvetett bizonyítékokkal rendelkeztek. Fincher még a nézőnek sem árulja el, hogy most valóban a gyilkossal beszélgetnek-e, avagy sem. Amikor már azt hinnénk végre elkapják a gyilkost, megint falba ütközünk. Kiderül egy alibi, egy házkutatás során nem találnak semmit, stb. És újabb emberre terelődik a gyanú. Edwards távozásával látszólag vesztett mert feladta a harcot. De a film végére ráébredünk ha itt valaki nyert, az csakis ő lehetett. Mert fontosabbak voltak neki a saját szerettei mint egy elmebeteg gyilkos.

Ruffalo magányosan nyomoz tovább, holott az ügyet lezárták már évek óta. Mániája szinte tapintható amikor vár az említett sarkon egész éjszakákat, vagy amikor a Piszkos Harry bemutatóján kigúnyolják - akit szintén őróla és a Zodiákus ügyről mintáztak. Nevetség tárgyává teszik, mert ő a valós életben nem tudta elkapni ellenfelét, Clint Eastwoodnak a vásznon erre másfél óra elég volt.

Itt ismét tetten érhetjük Fincher állásfoglalását a bűnüldözés bemutatásában. A He7deik után már másodszor utal konkrétan rá, hogy az élet nem olyan, mint egy film. Groteszk módon mindezt szintén egy filmbe oltva. Ruffalo ugyanúgy a háttérbe szorul a rendőrségen mint Downey az újságnál, de míg az egyik nagyképűsége miatt, addig ő eredménytelensége miatt. Végül kockázatos lépésre szánja el magát, egy hasonló rejtvényt küld el az újságnak, mint amilyenekkel régen a Zodiákus operált, hogy így ismét a középpontba kerülhessen. Természetesen lebukik, és arra kényszerítik, hogy elhagyja a rendőrség kötelékét.

A legtovább Gyllenhaal karaktere bírja. Ő az aki teljesen beleőrül az esetbe. A végén már semmi sem számít neki, csak hogy rájöjjön ki is volt a Zodiákus. Eleinte csak a saját tapasztalataira épít, hiszen ő is az újságnál dolgozott és figyelt minden részletre.



Könyvtárba járt, stb. Később felveszi a kapcsolatot Ruffaloval, és előáll az elméletével, aki persze kineveti, majd közli vele, hogy hagyja békén őt is meg az ügyet is. Mégis segít neki később mert így újra visszakerülhet ő is a nyomozásba, és érdekesebbé teheti unalmas napjait. Gyllenhaal megkap minden információt, kitartása már-már sikerrel kecsegtet. Az egyetlen probléma, hogy eddigre több mint 10 év telt el, és a nyomok kihűltek, az emlékek megfakultak. Az önjelölt szemtanúk hülyeségeiből már alig lehet kihámozni mi lehet a valós mi pedig nem.

Felkeresi Downeyt is, sőt megkéri kezdjék újra, mert ki kell deríteni mindent, de Downey időközben teljesen magába zuhant, egy ócska ladikban lakik, nem tudja feldolgozni, hogy már nem az a sztárriporter aki volt, és már csak a piának él. Gyllenhaal nyomozása azonban érdekes szálakat bogoz ki. Kiderül ha nagyobb lett volna az összhang a nyomozók között, és minden morzsát megosztanak egymással, elkaphatták volna a gyilkost. Akkor, de nem 10 évvel később. Pedig Gyllenhaal még a túlélőket is előszedi.

Azonban hiába éli bele magát, hogy szorul a hurok, amikor már csak egy vallomásra áll a gyilkostól, mint hideg zuhanyt kapja a nyakába, hogy nem ő volt, mert nem így nézett ki. Az, hogy ráüvölt a tanúra, hogy csak mondja már ki, hogy ő volt minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy Gyllenhaal is belehülyült az ügybe és már nem tud tisztán látni. Felesége többször is kéri, hogy beszéljék meg miért olyan fontos számára ez az eset, de ő maga sem tudja rá a választ. Megpróbál úgy tenni mintha nem érdekelné, de nem hazudhat önmagának. Egy mániákus lesz belőle, aki halomnyi papírral szaladgál fel és alá. Később már gyermekeit is bevonja az ügybe, míg végül felesége különköltözik, majd elválnak és a legszörnyűbb az, hogy Gyllenhaal még emiatt sem hagyja abba a nyomozást. A Zoldiákus megtalálása válik élete értelmévé amiért mindent képest feláldozni. Munkáját elveszti, és nem vállal másikat, hogy minél több szabadideje maradjon a nyomozásra. És mindeközben minden hiedelme ellenére, egyetlen lépéssel sem kerül közelebb a Zodiákushoz.

Érdekes szereplő az írásszakértő, akinek a szavára az eleinte nagyon adnak, aztán a film végére kiderül, mindig is ivott egyáltalán nem biztos, hogy nem hátráltatta-e a nyomozást. Gyllenhaal vele is beszél, de kér különvéleményt is, aminek alapján úgy érzi közelebb jutott a Zodiákushoz. Később Fincher már a legelemibb jeleket is elveszi a nézőtől. Eddig azt hittük azért használja azt a jelet, mert egy állatövi jelzés. Idővel megtudjuk, hogy létezik ilyen jel órán, a gépészteremben, a filmszalagokon, stb. Hogy a Zodiákus csupán máshol történt gyilkosságokat másolt. Előre leírt gyilkosságokat vitt véghez amiket filmekből lesett el és így tovább.



Ezzel Fincher furcsamód eléri, hogy a legközelebb még az első gyilkosságnál voltunk a fickóhoz. Akik nyomoztak az ügyben lelki roncsok lettek, életük tönkre ment. Gyllenhaal felesége nem csak a Zodiákus miatt lett az övé, de miatta is hagyta el. Neki pedig csak a kuckója marad, ahol már halomban állnak a "bizonyítékok" kartondobozban. A kegyelemdöfés kétségtelenül az a jelenet amikor Gyllenhaal végre találkozik a feltételezett gyilkossal, de már nem tud mit mondani. Meglehet már ő sem hiszi, hogy jó nyomon járna.

Fincher befejezése kegyetlen, még annak tudatában is, hogy egy megtörtént esetet dolgoz fel. Sikerül utolérni a film eleji gyilkosság túlélőjét, aki időközben - immár majdnem 30 év telt el - férfivá ért és több fotó alapján elsőre rámutat a gyilkosra. Meglehet elég lett volna őt előkeríteni, de a rendőrség nem foglalkozott vele kellő mértékben. Aztán amikor megnyugodnánk, hogy végre kiderült tényleg az volt a Zodiákus akire mindenki gyanakodott, még egyszer megkérdezik tőle biztos-e benne. És ekkor a szemtanú már habozik, sőt válasza egyenesen elkeserítő.




A forgatásról -

A filmet 110 napig forgatták 65 millió dollárból, ehhez képest az összbevételt jelentő 84 millió elenyészően kevésnek bizonyult. A nézőknek nem tetszett, hogy Fincher ezúttal valami mást akart bemutatni, sutba dobta a hatásvadász képi megvalósításokat, a feszültségkeltés eszközeit, és a cselekmény brutalitását is felváltja a film második felében a kirakósra, ahol gondolkodni kell(ene).



Magát a scriptet még 2003-ban megkapta Fincher, aztán újraíratta bizonyos szempontok szerint, aminek a vége az lett, hogy sorra felkeresték ők is a még élő tanúkat, s ugyanúgy elkértek minden az üggyel kapcsolatos dokumentumot. Ez a következő másfél évben kellően lefoglalta az idejüket. A kész ötletet először a Sonynak vitték, de végül a tárgyalásokból nem lett semmi, ellenben a Paramount és a Warner Bros. vállalta hogy megfelezik a költségeket, s így végre zöld utat kaphatott a project.

Felkutatták a támadások túlélőit is - az első életben maradt áldozat megtalálásához külön magánnyomozót fogadtak fel -, valamint a nyomozásban résztvevő rendőröket, akik mint tanácsadóként vettek részt a film készítése során.

Ezúttal szinte mindegyik színész elsőre vállalta a szerepét, de azért maradtak talonban olyan nevek - ha nem vállalták volna - mint Gyllenhaal helyett Orlando Bloom, Downey helyett pedig Daniel Craig. Egyedül Ruffalot nem érdekelte sokáig a film, de miután találkozott az élő Toschival már ő is akarta a szerepet. A film két legjobbja azonban Gyllenhaal és Downey, bár utóbbinak ugyan sokat nem kellett játszania, olyan amilyen a valóságban is, de őt elvégre ezért szeretjük. Játékukra sokkal inkább az volt kihatással, hogy Fincher a film valóságossága miatt szinte alig foglalkozik a háttér építésével, kizárólag azt tartja szem előtt amit a szereplők az üggyel kapcsolatban tudnak, illetve tettek.

A zeneszerző David Shire igen jellegzetes munkát végzett, külön témát adva mindegyik szereplőnek. Ez annak a szempontjából érdekes, hogy eredetileg nem is lett volna zeneszerzője a filmnek, hanem innen-onnan válogattak volna be betétdalokat. Azonban Fincher nagy tisztelője Az Elnök Emberei-nek, ami meg is érződik a filmen.



Mindazonáltal a betétdalok során jellegzetes számok csendülnek fel, amik egyúttal megfestik a korhű Amerika képét is majd' 30 éven keresztül.

A filmet Viper Filmstream kamerával vették fel, először egy hollywoodi film esetében. A képi világ tökéletes, a csendes város illúziója, amire lassan rátelepszik a sorozatgyilkos arctalan fenyegetése egyszerűen mesteri. Hasonlóan jók az idő múlását érzékeltető bepörgő sajtócímek, vezércikkek is. A forgatás gyorsítása érdekében az összes jelenetben ahol vér látható, ezt később festették oda digitális technikával.

Az első verzió 3 óra 8 percre rúgott, ezt később Fincher visszavágta - részben a Paramount kérésére - 2 óra 40 percre. A filmet 2007 márciusában kezdték vetíteni a mozik, s 3 hónapon át mindössze 33 millió pörgött vissza a kasszákba az USA-ban. Ez a későbbiek során 84 milliónál állt meg világviszonylatban, amit Fincher az elbaltázott trailerrel okol, amiben egy He7edik, vagy Fűrész szintű mozit sugall a stúdió. Nálunk júniusban mutatták be a mozik, amikor odaát már napvilágot látott a DVD verzió.



Fincher filmje egyetlen szóval jellemezve sokkoló. Igaz az eleje teljesen mást ígér, mint amivé később alakul, de ha el tudunk vonatkoztatni attól a ténytől, hogy a film 90%-a párbeszédből áll, és ez elsőre unalmasnak tűnhet - ugyanerre épül a Columbo is - akkor egy nagyon összetett thrillerrel lehetünk gazdagabbak, amelynél valósághűbbet még sohasem készítettek. A Zodiákus legnagyobb ereje éppen a valós eseményeken alapszik, ha ez csak fikció lenne, meg is könnyebbülhetnénk miután a stáblista véget ér. Azonban mivel valóság a gombóc ott marad a torkunkban, hiszen hasonló őrület bármikor megtörténhet. A Zodiákus az egyetlen a három 2000 után készült Fincher film közül amely megközelíti a mester '90-es években forgatott alkotásait, s bizonyos értelemben érdekesebb lehet mint a hasonló stílusú He7edik épp azért mert a leggroteszkebb történeteket maga az élet írja.



Zodiac (2007)
amerikai thriller, 151 perc
kiadó: Warner Bros.; Paramount
rendezte: David Fincher
szereplők: Jake Gyllenhaal, Robert Downey Jr.; Mark Ruffalo, Anthony Edwards


pontszám: 8/10

UI: DVD verzió megint nincs, de reménykedek valami exclusive kiadásban, mert ami jelenleg a piacon van az botrány.

Administrator (Scal) 


Én amikor láttam beterveztem magamnak vagy 3 filmet, de persze nem néztem meg utána egyet sem. Hogy hangolódjak rá bármi másra - mondjuk egy hülye vígjátékra - egy ilyen utána? Totál kész voltam.

 

mesz 


Most néztem meg nemrég, és teljesen egyetértek. Először volt némi wtf, de tulajdonképpen fasza.


 

Megjegyzések

 

Megjegyzés hozzáadása

Töltsd ki az alábbi kérdőívet a megjegyzés hozzáadásához.









Speciális karakter:


:) :p :( :o :I ;) :O